Amikor még középiskolában tanítottam, megkeresett egy diák – nevezzük Lilinek, hogy tudnék-e segíteni neki pályaválasztási tanácsadásban. Lili 19 éves volt, a közgazdasági szakközépiskola utolsó évét kezdte meg és már csak pár hónapja volt eldönteni, hogy merre tanuljon tovább. Egy szeptemberi délelőtt, amikor mindkettőnknek lyukas órája volt, beültünk az iskolai könyvtárba és elkezdtünk beszélgetni. Lili feszengve ült a kopottas könyvtári széken, majd lesütött tekintettel nagyon halkan így szólt:

-       Az baj, hogy én nem akarok közgazdász lenni? Mindenki arról beszél a szünetben meg az órákon, hogy a Gazdaságtudományira adja be a jelentkezését, vagy hogy megcsinálja a mérlegképeskönyvelőit, de ez engem annyira nem érdekel, és nem akarok ezzel foglalkozni.

Lilit a középiskolai évek abban erősítették meg, hogy mit nem akar csinálni az életben, viszont a szülei folyamatosan azt mondogatták neki, hogy az a fontos, hogy piacképes végzettséget szerezzen.

Hosszan figyeltem Őt. Akkorra már hallani lehetett a csöndet, amikor és is megszólaltam:

-       Elmondtad, hogy mit akarnak az osztálytársaid, hogy mi a fontos a szüleidnek, de az az ő életük, az ő álmaik, az ő döntéseik, viszont itt nem róluk van szó. Úgyhogy engem egy dolog érdekel: 

Te ki akarsz lenni, Lili? Téged mi érdekel?

Az eddig feszengő lány kihúzta magát és így felelt:

-       Őszintén? Babákkal akarok foglalkozni. Minden, ami a babákról szól, az érdekel. De ez nincs a GTK-n.

Helyeslően bólogattam:

-       Úgy van, ebben teljesen igazad van, ugyanis ez másik kar az egyetemen.

Odaültünk egy számítógéphez, megnyitottuk a Felvi.hu-t, és az eddig feszengő, szája szélét harapdáló lány szeme felcsillant és együtt böngésztük át a képzési lehetőségeket. A beszélgetés végén Lili megkönnyebbülve hatalmasat sóhajtott. Őszintén kikívánkozott belőlem egy kérdés:

-       Lili, te egy nagyon okos lány vagy. Azt nem akarom elhinni, hogy Te korábban nem nézted meg az egyetem oldalát, vagy nem ismerted ezt a továbbtanulási portált.

Lili ekkor így szólt:

-       Igen, egy így van. Az az igazság, hogy ismertem, és már számtalanszor megnyitottam, de ez volt az első olyan alkalom, amikor valaki ide ült mellém és azt mondta: Merj az álmaid szerint élni.

7 év telt el a beszélgetéseink óta. Ma Lili védőnőként dolgozik a szülészeti klinikán, mellette egyéni vállalkozó és akármikor találkozunk, mindig csillogó szemmel mesél arról, hogy ő bizony nagyon boldog, mert azt csinálja, amit igazán szeret.